Clannad – Kyou arc

Végre megnéztem! Sokáig halogattam, nem is tudom miért, talán mert ez az utolsó, ami a Clannad sorozathoz tartozik, és nehéz szívvel engedem el, mert nagyon megszerettem a szereplőket, meg az egész történetet, és persze tudom, hogy már 2 blogon is megírták, nem tehetem, hogy én ne írjak róla. Pedig nem terveztem, de az embert egyszerűen elöntik az érzések egy-egy Clannad epizód után. ^^

Maria-sama ga miteru 4. season

Igen sokáig húztam ezt a posztot, de a szakdogám leadásának örömére (amit még mindig nem biztos, hogy elfogad a tanárnő, szóval görcsölhetek, mint állat) gyorsan bepótolom. Sajnos véget ért egy újabb Marimite sorozat, ami megint azt jelenti, hogy még jó ideig nem látjuk kedvenc yuri szereplőinket. Ez a széria is hozta az eddigiek formáját, bár sokan a meglehetősen poénosra sikerült Opening miatt nem így érezték. Véleményem szerint az Opening telitalálat volt, és nemcsak Noriko, illetve Touko arckifejezése miatt, hanem mert végre kihangsúlyozta a Marimite kevésbé észrevehető, humoros oldalát, ugyanis van neki olyan. 😀 A sorozat egy hullámvölgy volt számomra: a karakterek jellemfejlődése most kezdett igazán megmutatkozni, ami egyrészt ijesztő, másrészt persze örömteli. Hiába, a változást mindig nehéz elfogadni elsőre.

Clannad after story

All wishes came true….

Vampire Knight – első szezon kivégezve

My lovely readers, be proud of me! Sikerült végignéznem a Vampire Knight, egy fantasztikus, bishiktől csöpögő sorozatot, amiből már vagy egy hónaja csak 3 rész volt hátra. Igaz, nem siettem el, de valahogy nem akartam már a 286odszorra a mi kis Zeronk (nem, a másik!) nyavalygását hallgatni. Aztán, pont ebben a majdnem végkifejlet tetőpontján, felkeltette az érdeklődésem egy karakter, aki miatt élvezet volt végigkövetni az utolsó részek eseményeit.

Shuffle – avagy miért kell a hárem nekem?

Mindjárt itt az iskola, előadások, gyakrolatok, ZHk, beadandók… ezért gondoltam, hogy még a kezdés előtt egy nagy hajrában elkezdek pár animét, amiket már rég meg akarok nézni. Közülük is a Shufflet gondoltam a legideálisabbnak, mert biztos kedvencnek véltem, hiszen oly sokan szeretik, és annyian ajánlották, hogy meg se fordult a fejemben az ellenkezője. Pedig meg kellett volna…

Candy Boy ep. 01.

Végre megérkezett a várva várt yuri sorozat első része. Nekem meg végre volt egy kis időm posztolni, mert eddig a májusi hónapban semmit sem alakítottam. 😀 Majd azért igyekszem, csak a viszgákon legyek túl. Szóval visszatérve… vártam már ezt a sorozatot, és a következő általam hasonló érdeklődéssel figyelt sorozat megfilmesítése a Shoujo sect lesz >_< Hentai yuri, szóval már nagyon várom. 😀 A lényeg, hogy végre kiadták a Candy boy első részét, és még 6 hasonló 14 perces szösszenetre számíthatunk, aminek nincs akkora története, de kellemes hangulatú, ezért szerintem érdemes belekezdeni. 🙂

True tears (vége)

Manapság igen nehéz valami megindító történetet alkotni, főleg a hárem animék műfajában, a True tearsnek mégis sikerült! Aki ismer az tudja, hogy nekem a hárem animék nagy ellenségeim, mert mind ugyanarra a sablonra épülnek, és ráadás a fiú szinte sosem éri meg. Ennek a sorozatnak mégis sikrült kitörnie ebből erőteljes karakterfejlődésekkel, és megható metaforikus utalásokkal valami igazán maradandót alkotnia annyira, hogy én végig csak úgy csüngtem minden egyes másodpercén.

H2O~footprints in the sand ep. 12. (Vége)

Sok embert ignoráltam msn-en, hogy meg tudjam nézni ennek a sorozatnak a befejző részét, mivel most épp időhöz jutottam az életemből, épp egy olyan egész napos tárgyalástechnika tréning után, amely során siekrült kiderítenem magamról, hogy zöld vagyok. 😀 (jányanon lehet, hogy érti 😀 ) A lényeg, hogy egy részt ezennel sikerült behoznom az iszonyatosan lemaradásomból, persze sokkal többet akartam, de csak most futott végig az agyamon, hogy egész egy hétig rossz sorrendben votlak letöltve a részek, rossz fansubtól, ezért már megint semmi mást nem tudtam megnézni…. és ez egyre jobb és jobb lesz… A rész megnézése után pedug két konkrét, és lényegretötő kérdés fogalmazódott meg bennem: Nani? és Whyyyyyy? A nyelvtudásom csillogtatása mellett.

True tears ep. 11.

Nem! Nem! Nem! Én ezt nem hiszem el! Vááá! Tisztára kész vannak az idegeim! Amint vége lesz egy résznek úgy kell engem elképzelni, mint azokat a kis rajzfilmfigurákat, akiknek tikkelget a szeme! Komolyan én már nem is merek írni semmit, mert annyira kiszámíthatatlan ez a sorozat!

Clannad ep. 21.

Ez volt az a tipikus rész, ami igazából a következőket vezeti be, mert innentől lesz érdekes. Furcsa is lett volna, ha a következő részben már ki is végeztük volna az iskolai fesztivált, szóval itt történnie kellett valaminek!