Rozen Maiden

Igazából magam is meglepődtem, hogy mennyire megtetszett ez a történet, hiszen nincs egy olyan hatalmas, egetrengető storyja, vannak benne a történet szempontjából felesleges fillérek, azonban nagyon szerethető karaktereket (vagyis babákat^^) vezet fel, és ezért imádtam az egészet.^^

Először is a filléreket megbocsájtjuk, mivel ezeknek az volt a célja, hogy humort vigyenek a történetbe, ami abszolút sikerült, legalábbis tényleg rakat számra voltak olyan igazán ütős, székről leborulós poénok az animében. 😀 Maguk a babák személyisége pedig nagyon szépen ki van dolgozva, mindnegyik egy egyéniség. Azonban mégis van egy közös vonásuk: mindegyik abszolút Jun-kun idegeire megy, aki ha nem is vallja be, de nagyon megszerette őket. Egyszerűen tényleg annyira más jellemek, hogy nem lehet közülük kedvencet választani, mert mindegyikben lehet találni valami szerethetőt. Nekem mondjuk először Shinku volt a legszimpatikusabb, legalábbis nagyon tetszett ahogy Junt próbálta megtanítani arra, hogy hol a helye, mint szolga… 😀 Jun ugyanis, nem lévén hozzászokva, hogy egy baba parancsolgat neki, mindig ellenkezett, Shinku pedig ezt nem nagyon tolerálta. 😀 Aztán egyre több babával lesz dolgunk, és mindegyik annyira aranyos, ahogy egytől-egyig élettel töltik meg a házat, és ahogy egyre közelebb kerülnek a magába zárkózó Jun-hoz.

Aztán a végére jött a Mai Hime effektus: vagyis sikerült megszeretnem és abszolút kedvenc szereplővé formálnom Suigin Tou-t, az ügyeletes “gonosz” karaktert, ahogy a Mai Himében Alisa-chant. “There is nothing as repulsive as imperfection”- az egyik részben ezt a mondatot mondta, és amikor először hallottam, akkor is fontosnak tartottam a a történet szempontjából, de a végére rájöttem, hogy abszolút ez az egy mondat vezérelte Suigin Tou-t. A babáknak ugyanis az a céljuk, hogy az Apjuk (vagyis a megalkotójuk) által megálmodott tökéletes lánnyá váljanak, akit Alice-nak neveznek. Ezért kell harcolniuk egymással és megszerezni a másik képességét, hogy elérjék a tökéletességet, és akkor újra találkozhatnak azzal az emberrel, aki készítette őket. SPOILER: Befejezetlen bábuként pedig Suigin kétségbeesve hajszolta ezt az álmot, hogy méltó lehessen az Apja szeretetére. Az anime vége egyszerűen kifogástalan volt, úgy mint az egész történet. Suigin Tou karaktere is azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem lehet meghúzni a határvonalat jó és rossz között egy történetben, hiszen mindnekinek megvan a saját célja, amit a saját egyéniségéhez mérten próbál elérni. Suigin egyszerűen csak vágyott a szeretetre, úgy mint mindenki más… ez hajtotta őt, és ez tette az egész végkifejletet méginkább szívszorítóvá.

A mondanivalója magáért beszél, amit az anime egy szép, és igen megható történeten keresztül vezet fel. A grafikája is szépen ki van dolgozva, és a zenére sem lehet panasz egyáltalán. Szóval ez is bekerült a kedvenc animék közé, és már nagyon várom a folytatást, főleg azért mert szerepel benne Suigin Tou.(Na jó, igazából csak azért^^)