Code Geass

Végre sikerült befejeznem egy közbeékelődött három hetes szünet után, ami hátráltatta az utolsó 5 rész megnézését, de természetesen próbáltam minél hamarabb felrakni azt a pontot arra a bizonyos i-re, miután napjában többször kérdezték mikor fenn voltam msnen, hogy meddig jutottam a code geassben. Így sikeresen kivégeztem a mindenki által agyon istenített, ajnározott, dicsőített sorozatot, és a cikket is inkább térdre borulva írom, szóval így már egy szó se érheti a blogom táját.

Most pedig a szarkazmust félretéve inkább a pozitív élményekkel folytatnám a cikket, mert a CG kezd olyan lenni, mint a yaoi, mert ha valaki rosszat mond róla, akkor jő el a világnak vége. Először is a történetvezetés egyszerűen egyedülálló, és lebilincselő volt. Én hasonló izgalmasan megszerkeszetett, és értelmesen felépített eseménysorozatot még nem láttam. A rendezés is dícséretet érdemel, főleg ami az utolsó 4 részt illeti. A történet kellően izgalmas kivitelezéséhez hozzájön a karakterek kapcsolatainak komplexitása, és természetesen a tökéletes időzítés, ami a nem várt eseményeket illeti. A szereplők jellemét tekintve is nagyon ütött ez a sorozat, melyek közül kiemelkedik természetesen Zero, és Suzaku karaktere, akik habár barátok az iskolában, és a civil életben, a csatatéren ellenségként viselkednek. Ez természetesen nem jelent nagy újítást semmilyen szempontból… inkább unalmas és száraz, engem viszont leginkább Zero karakterfejlődése érdekelt ebben az egész sorozatban, hiszen az ő jelleme adta a történet gerincét, amit remekül kidolgoztak. Számomra pedig Zero, vagyis Lulu egy arrogáns, önző, képmutató szemétláda, aki úgy rángatja maga körül az embereket ahogy nem szégyenli, miközben még a saját tetteiért sem képes felelősséget vállalni. Persze mindezt csakis Nanaly érdekében tette,- csak nehogy sírva is fakadjak-, viszont azt kihagyta a számításból, hogy egy egész nemzet sorsát tekintve ez is önző cél, és nem építheti egy ország jövőjét egy ember köré. Az utolsó részekben kezdett mér igazán visszataszítóan viselkedni, és nagyon drukkoltam, hogy valaki robbantsa már fel… de sajnos (vagyis szerencsére) nem én írom a történetet. Azért az nagyon tetszett, hogy ő az állítólagos hatalomvágyók ellen lép fel, mialatt a hatalomtól elvakultan, enyhe pszichopata arckifejezéssel próbál saját maga egy birodalmat építeni…
A másik véglet pedig Suzaku, aki igazából közelebb áll hozzám, meg az én felfogásomhoz. Persze az idealista eszméi valóban sosem fognak érvényesülni, mert az emberek többsége Zerohoz hasonlóan gondolkodik, és hatalomra vágyik (mert Lulu végül ebbe a végletbe esett át) Az abszolút hatalomban pedig nincsenek mindent átfogó, pacifista ideák. Az igazsághoz pedig hozzájön az is, hogy eleve két ember nagyon kevés ahhoz, hogy el tudja érni a békét, ha nem szerez témogatást hozzá, vagy ha vannak ellenfelei.
Egyedül Euphienek sikerült, csak Zero gyönyörűen elszúrta, persze nem szándékosan csinálta… csak a gyilkosságot, illetve hogy mindent Euphiera hárított… igazán felelősségteljes megoldás volt. Persze tisztában vagyok vele, hogy ezt senki sem vallotta volna be, de akkor nem teszek úgy, mintha én lennék a Szent Megmentő, és ezzel a messianisztikus küldetéstudattal mindenkit kiírtok az útból, csak mert én azt mondtam, hogy ez így jó! Undorító.
Szóval az, hogy ennyire felidegesített Zero karaktere azt jelzi, hogy a rendezők nagyon is jó munkát végeztek, mert itt végülis arra akart rávilágítani a történet, hogy mire készteti a gyűgyölet és a hatalomvágy az embereket. Egyébként meg nem értem őket… mire jó ez a sok háború?! Miért kell mártírt meg hatalmi vezetőket játszani? Egyszerűbb lenne, ha Lulu lenyugodna, elmenne egy kicsit a tengerpartra a háremével és kieresztené a gőzt, mialatt Nina nyitna egy bútorszalont annyi sarokkal amennyi belefér, és Suzaku pedig boldogan élne a macskával míg bele nem harap…. Miért kell mindent úgy túlbonyolítani?

Végszóként pedig még annyit fűznék hozzá, hogy tényleg tetszett, csak nem annyira mint egyeseknek. 😀 Ennek szerintem a túlzott nagy beharangozás az oka. Meg a hatalmas “WTF” érzés is csak az utolsó 4 részben alakult ki bennem, annál a notórius “kill all the japanese” jelenetnél. Előtte annyira nem tudott lenyűgözni, hogy a csatamezőn mégse balról támad, hanem jobbról, közben robbant egyet… de ettől még természetesen tovább nézem, és meg tudom, hogy mi történik itt, még ha Zero beledöglik akkor is!