Ga-rei zero – vagyis, ami posztra ihletett

shot0001

Bizony, megint visszatértem, bár félő, hogy csak eme poszt erejéig, illetve természetesen a Marimite 4. szezonjából is várhattok tőlem összefoglalót, mert az a yuri rajongásom elleni bűn lenne.😀 (meg még a Casshern Sins) Bár be kell valljam az igazat, hogy ezt a posztot is csak azért írom, hogy valami értelmessel töltsem az időt, miközben konvertálok.😀 Ettől függetlenül tényleg akartam írni, mert be kell valljam eléggé felzaklatott, megihletett, összetört ez az anime. Tökéletes volt…. először láthattunk egy tökéletes kezdést, amit szerencsére tökéletes végkifejlet követett, így nem jártunk úgy, mint a H2O – Footprints in the Sand befejezéssel.😀

Az eleje: már az első részben mindneki meghal, az egész brigád, akiről az ember esetleg azt hinné, hogy a történet főszereplői lesznek. Mondjuk persze ez sosem volt gond az animékben, mert a további történetet még mindig meg lehet oldani egy kiss visszaemlékezéssel, vagyis “hogyan jutottunk el idáig”. Mondjuk ebben a sorozatban is pont így jártak el a készítők, azonban mégse a halott brigádon van a hangsúly, hanem azon a személyen, aki végzett velük. A lányról, Yomi, ugyanis kiderül, hogy egy másik démonírtó osztag tagja (vagyis már volt tagja😀 ), aki valahogy átkerült a híres sötét oldalra. Persze az mind a további részekben derül ki számunkra, hogy mi történhetett. Igazából valami tényleg nagy dolognak kellett történnie, ha Yomi végül a barátai ellen fordult olyan szinten, hogy konrétan semmi gondja azzal, ha kivégezheti őket.

Akkor az alapszituáció: maga a történet egy démonírtó osztagon belül két lány barátságáról szól: Yomi, és Kagura. Mindketten egy olyan család leszármazottai, akik arra tették fel az életüket, hogy a démonoktól megtisztítsák a világot. Yomi mégis más helyzet: ő nem vérszerinti leszármazott, hanem örökbe fogadták, és ez az egyik kiváltó oka a családon belüli örökösödési konfliktusoknak. A fogadott apja ugyanis szereti őt, és rá akarja hagyni a családi businesst, no meg a kardot, ami a család szent szörnyét, démonát hordozza, és amit a démonírtásnál használnak. Persze ezt az apuci testvére nem nézi jószemmel, és a tesó lánya sem.

Persze Kagura sem áll jobban család ügyben, hiszen az édesanyja meghalt, miután az apja démonírtásra vette a fejét, közben pedig nem tud törődni a lányával (hozzá kell tenni, hogy ettől függetlenül szereti őt), ezért Kagura Yomiék családjához kerül. Így kezdődik a kettejük barátsága, és az animenewsnetwork szerint ennél több is, de mielőtt valaki tévesen értékelné nem, ez nem yuri.😀 Ettől függetlenül tényleg nagyon fontosak egymásnak, és ez tezszi a végkifejletet annyira tragikussá.

Yomi a végén, egy csatában olyan sérüléseket szenvedett, ami lehetetlenné tette számára a további normális életet: nem tudta mozgatni a végtagjait, nem tud beszélni, nem képes önállóan semmire… Nori, a vőlegénye ezt nehezen dolgozza fel, de Kagura végig mellette van, és ápolja őt. Yomi azonban elhagyottnak és elárultnak érzi magát, ezért magába fogadja a követ, ami felemészti a lelkét. A követ pedig attól a pilllangós fiútól kapta, akiről szintén azt hittem, hogy főellenség, és bizonyos szinten az is, de a sorozat ezért is annyira egyedi. a lényeg, hogy az anime a kettejük harcával ért véget, melynek során Kagura végez azzal az emberrel, aki mindennél többet jelentett számára.

Itt kezdődik az a rész, hogy én egészen a végéig reméltem, hogy mégis happy endet kapunk, hogy sikerül kiszedni Yomiból a követ. Meg kell valljam, hogy én nem szertem a happy endeket, vagyis azokon belül a kifejezetten nyálas befejezésekez, szóval ha így végződött volna valószínűleg az lenne a bajom. Tudom ambivalens vagyok, de megpróbálok együttélni vele.😀 A lényeg… minden szomorú érzésem félretéve a vége tényleg tökéletes volt, ahogy maga az anime is, főleg azért, mert nem követte a szoksásos sablont. Volt egy démonunk, a pillangós fiú, akivel persze senki sem törődött, mert senki sem tudta, hogy ott van, így minden az emberek gyűlületére irányult. Ő csak a háttérben ült, és figyelt, hogy az emberek minként pusztítják el egymást az érzéseik által irányítva. Így alakult, hogy a végső ellenség Yomi lett. Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, és a szereplőket, ezért is oylan nehéz elfogadni ezt a befejezést, de méltán kijelenthetem, hogy ez az általam látott egyik legjobb befejezések egyike.

Amit kihagytam az érzelemkitörések miatt:😄

Annyi persze még hozzátarozik az igazsághoz, hogy sok hülye, elmebeteg dolgot is belecsempésztek az animébe a készítők. Azt mondjuk nem udom, hogy a mangában mivel ölik a démonokat, de itt egy egész háztartási készletük van erre, mint pl a démonírtó vasaló, amit ráadásul egy amerikai akcentussal beszélő (ami mondjuk LOL volt XD), félmesztelenül rohangáló pacák készítget a squadnak, aki úgy néz ki… hát nem is tudom, hogy 3Ds ember tud-e így kinézni egyáltalán.😀 Szóval voltak benne mellékágak, amiket annyira nem kellett volna erőltetni, mert rontott az öszképen. Ettől függetlenül az eleje és a vége nagyon ütősre sikeredett, és az izgi fegyverektől eltekintve eltekintve remek kis sorozat volt, és élveztem minden percét.

11 hozzászólás

  1. wai wai, andy posztot írt. gyerekek tessék bontani a pezsgőt.. piros betűs ünnep a mai!😀

  2. Blackieeee!😀 és Yay pezsgő!😀

    Mondjuk ez a poszt a te dorgálásodnak is köszönhető, szóval büszke lehetsz.😀 Egyébként most kicsit felturbózom a blogolást… ami annyit tesz, hogy talán lesz még vagy 2 cikk így januárban.😀 De rajta vagyok az ügyön.😀

  3. Yeey, Andy post. Ráadásul pont arról a cuccról, ami nálam lazán a 9000+/10 kategória😀

    Gondolkoztam rajta, hogy én is hasonlóan összefoglalom a sztorit az elejétől a végéig, de aztán írtam róla egy tl;dr posztot a magam módján *pofátlan önreklám xD*; Btw, nagyon sajnáltam, hogy a KaguYomi yuriból nem lett semmi😦; Pedig olyan jól összepasszoltak és annyi szutty jelenetük volt… *___*; Noriyukit meg úgy sajnáltam… hogy nem döglött meg. Szal, lehet, hogy közte és Yomi közt korábban is volt már valami, de akkoris ő volt az, aki belepofátlankodott a KaguYomi yurimba. Maa, ez egy dolog, amiért még nem lehet (nagyon) utálni, csak ott volt még az is, hogy egy vesztes barom volt, aki az egész sorozatban nem tudott mit kezdeni magával. Féltem is, hogy valami idióta Nori angst-tal szétbarmolják a sztori végét, de szerencsére nem így történt. A vége meg jah; Úgy RULZ, ahogy van. Remélem lesz második széria (a manga alapján), mert nekem ez a 12 epizód édeskevés volt…😐

  4. Őszintén én is reménykedtem, hogy megtartják az elején még annyira ígéretesnek látszó yurit, főleg a sok pockys jelenet miatt, meg azért is, mert az animenewsnetworkon yuri kategóriás az egész.😀 Sajna nem így történt, de így is remek sorozat volt, és most mondanám, hogy várom a második szezont, ha lesz egyáltalán, de Yomi nélkül nem akarom! >_< *durci*

  5. már biztos javában készülnek a YomiXKagura doujinok valahol a messzi keleten…

  6. Junchi:
    Mielőtt ilyeneket kívánsz olvasd el a mangáról írt ismertetőmet.

  7. >Andy

    Hát jah, Yomi nélkül tény és való, hogy feleannyit sem érne az egész… >__>; Ettől függetlenül nagyon tetszett az, hogy evil side-os kari lett belőle >:]

    >Black

    Hát az biztos, hogy fanservice-alapnak kívánni sem lehet jobbat, úgyhogy remélem a Japán fangirl-társadalmat is kellően megihlette kettejük kapcsolata😀

    >Sly

    Ööö… elolvastam. A mangához ugyan még csak érintőleges jelleggel volt közöm (ergo, egy-két fejezet), de amint sikerül némi időhöz jutnom, begyűröm azt a huszonakárhány chaptert is, ami még kint van. Amúgy az egy dolog, hogy neked nem jött be és nem kéne folytatás in anime, de egyelőre maradok a saját tapasztalataimnál/észrevételeimnél. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy igazad van (lesz)…

  8. Andiiiiiiiii, sikerült végig nézni végre valahára😄

    Amúgy jó volt, adtam neki egy 10/10-et, bár azért tökéletesnek nem mondanám, de hatás az meg volt. A sztori tetszett, a fordulatok tetszettek, kivéve a NoriyukixYomi dolgot ugye, de ezzel is megbékéltem, főleg mivel tulképpen az 5. rész után nem viselkedtek olyan idiótán, mint előtte.

    Mellesleg számomra a legnagyobb WTF pillanat az igazgató nő volt… f*cking battle-wheelchair😄

    Jah, és egy sorozat utolsó részében nem ér azt mondani, hogy “It’s not the end yet” >_<

  9. Büszke vagyok Nyuff! T_T

    jajj az igazgató nő skilles volt.😄 Egyébként igen, kissé túloztam a posztban, de annyira tetszett a befejezés, hogy magával tagadtak az érzelmek.😀 Főleg mivel kis is hagytam olyan elmebeteg dolgokat belőle, mint a démonírtó vasaló!o_O😄

    És ha már ilyen sokan megnéztük a sorozatot… gondolkodjunk el, mit is kaptunk tőle, sooooo: Let’s kill someone we love!!! And I think I’m in love with Paris Hilton….

  10. Jajj, a vasaló nagyon nagy volt😄

    lol Paris Hilton😀 Amúgy szerintem én se lennék igazán képes megölni valakit, akit szeretek… max ha saját életem függ tőle (olyan szinten, hogy vagy ő öl meg engem, vagy én őt). Viszont ölni valakiért, akit szeretsz… ezt már sokkal könnyebben el tudom képzelni.

  11. Hát én semmiképp nem tudnám elképzelni, most mondhatnám, hogy igen pl abban az esetben, ha megszállja egy démon, és felemészti a saját lelkét, akkor… de nem is tudom erre nem sok esélyt látok.😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: