Ef-tale of memories

Photobucket

Ha valaki figyelmesen olvassa Madfist blogtásunk írásait, az már tudja a kifejlett véleményem ezzel a sorozattal kapcsolatban, mégis egyszerűen muszáj egy különálló, és összefüggő cikket összehoznom arról az animéről, ami így 2007 végén levett a lábamról….

Igazából ahányszor megnéztem egy részt, mindig annyira a hatása alá kerültem, hogy nehéz ezt az érzést ténylegesen szavakba önteni. Hiszen az egész mű úgy, ahogy van egy művészien megszerkesztett vizuális orgazmus!!! Egyszerűen mesterien alkalmazták a képi és színi együttest, mint a sorozat gerincét adó kifejezőeszközt. Az egész képi háttér pedig a történettel, és a benne megjelenő szöveggel kombinálva egyszerűen letaglózza a nézőt!!!

A történet maga érdekesen indult, és számomra semmit sem vesztett a mélységéből. Persze az egész ismét a szokásos “emlékek = maga az ember” sablont követi, mégis az egészet egy egyedi keretbe foglalva tálalták. (lásd a vizuális orgazmus!) Ennek köszönhetően rendszeres állandósággal csak úgy faltam az új részeket! A szereplők is mind érdekesen kidolgozott személyiségek, külön álmokkal, és életcélokkal. Közöttük is Chihiro és Renji szerelmi szála érdekelt a legjobban, persze akadtak problémák: mint Chihiro hangja, és Renji haja! Jesszus! Az a haj iszonyatosan idegsített, és az első részeknél alig tudtam tőle elvonatkoztatni.😀 Persze aztán mindig jött valami effekt, vagy egy új képi megvalósítása az adott jelenetnek, és olyan voltam, mint a kutyus, aki csontot kapott, és most jó neki.😀

No és a zene! Vagyis… NO ÉS A ZENE! Imádtam! Itt azonban nem az OP/END-re gondolok, hanem azokra az elképesztő hegedűszólókra, amiket bevágtak egy-egy jelenethez!!! Olyankor szinte sírtam volna a gyönyörűségtől! Meg azok az elképesztő szövegek, amik megjelentek Chihiro naplója gyanánt! Együtt ez a 3 kombináció: kép, szöveg, zene teljesen kiütöttek…. innentől az se érdekelt, hogy az egész egy agyonismételt emlékek sablon!

Ettől a pillanattól a kedvencem lett az egész sorozat! Csak az a vég ne lett volna! Engem az se érdekelt volna, hogy nem happy end, mert én inkább befejeztem volna a 11. résznél, mivel ez az utsó “elmondom szóról szóra mi volt a tanulság” rész kicsit kiábrándító volt…

Összefoglalva pedig a kedvenc idézetemmel zárom a posztot, meg a kedvenc képeimmel, mindegyik részből egy kedvenc kép: ^^

“The length of the chain is twelve years old,
It has allways been the same length since the accident four years ago.
The strechable lenght of the arm is 13 hours,
That’s everything of me right now.”

PhotobucketPhotobucketPhotobucketPhotobucketPhotobucketPhotobucketPhotobucketPhotobucketPhotobucketPhotobucketPhotobucketPhotobucket

3 hozzászólás

  1. “Renji haja! Jesszus!” XDXDXD Már ketten vagyunk!
    Amúgy minden zseniális, főleg a zene, a kép, a hangok, meg a sztori😀

  2. Énis imádom:D Végre valaki aki szereti…

    15 perce olvastam egy amatőr írását….

    Lehúzta teljesen mert neki nem teccett, mit sem tudva a Visual novellekről meg Minoriról:))

    Imádlak, Puszi Hana vagy bogii:D

  3. Madfist korántsem nevezhető amatőrnek, és ha neki nem tetszik, akkor teljesen logikus hogy lehúzza. Elvégre nem tetszhet mindenkinek ez a sorozat. Különben meg csak az első részről írt posztból nem lehet megtudni valakinek a véleményét egy egész animével kapcsolatban.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: