Igazából a címe keltette fel az érdeklődésemet, ezért is döntöttem úgy, hogy megnézem, a végére pedig egy szép, de nem teljesen lezárt történetet kaptunk, amivel egyből a kedvenc animék közé dobta be magát.
A történet egy lányról szól, aki két fiú barátjával együtt gyakran baseballozik iskola után, szóval nagyban kihasználja az iskolamentes életet, azonban mellette elég sok szerencsétlen baleset történik vele azon a napon, amikor megismerjük őt: a húga megeszi a féltve őrzött pudingját, elszúrja a matek dogáját, majdnem felégeti a tantermet, rádobnak egy nagydarab fiút, majd a szertárban egy hatalmasat esik, és épp egy véletlenül ott heverő diószerű tárgyon landol. Szóval szegénykének megvannak a maga problémái. Ráadásul még aznap a sínek felé száguldva elromlik a fék a biciklijén, és egyenesen az érkező vonat elé esik… szóval a főhősünk éppen azon van, hogy kiiratkozik a filmből, amikor egyszercsak visszakerül az időben… nem tudni hogyan történhetett, azonban kisebb gyakorlással rájön, hogyan tudna tudatosan utazni az időben, és megváltoztatni a történteket.
Először azt hittem, hogy az időutazást és az abból származó morális kérdéseket fogja tárgyalni a film, de a kezdeti sci-fis hangulatból a végére egy szépen kidolgozott szerelmi történetté csap át. Az elején idegesített, hogy nem lehetett tudni mégis hogyan képes a lány utazni az időben, azonban ez a végére mind kiderül, sőt… még meglepő fordulatokat is tartalmaz, ami igazán tetszett benne. A zenével is nagyon jó munkát végeztek, sokat dobott bizonyos jelenetek alaphangulatán. A grafikája olykor szétcsúszott, vagyis távolról kevésbé volt élvezhető, viszont olykor a megálló időt nagyon szépen kidolgozták. Kedvenc részem az volt, amikor a lány az utolsó nagy utazására készül az időben, és az úton lefelé rohanva hármat dobbant a lábával, és ehhez szerintem gyönyörűen hozzávágták a zenét! T_T
A lényeg, hogy tényleg tetszett az egész: egy szép történet, szépen kidolgozott érzelmekkel… egyből kedvenc lett! A vége meg abszolút japánosra sikerült. 😀 Mármint eléggé nyitva hagyták, ettől függetlenül így volt tökéletes. ^^ Nem kaptunk konkrét választ a végére, és a lényeg a néző képzeletére lett bízva, de nekem ezek a befejezések a gyengéim. ^^
Filed under: Anime, Dráma, Misztikum, Romantikus, The girl who leapt through time |
Ugye, hogy jo anime? En is irtam rola mar. :]
HAnimén is levetítették, nekem nagyon tetszett.
Hihetetlenül jó története van, nagyon szeretem az ilyen időmanipulálós sztorikat : )
Sajnáltam, hogy Makoto olyan kis tökfej volt, hogy csak a végére ébredt rá az érzéseire, amikor már késő volt, de… igen, talán pont ezért volt olyan jó a nyitva hagyott befejezés : )
Igen, egyszerűen tökéletes volt minden téren: a története is megfogott, aztán meg a fiúval kapcsolatos csattanóra se számítottam… és engem a hasonló cselekménnyel nagyon le lehet nyűgözni. ^^
A leírásod hatására néztem meg. 🙂 Nem bántam meg. Rajzolata szép, történet meglepően helyén van (nem erre számítottam a leírásod alapján), és zene is határozottan szép, önállóan is megállja a helyét (na jóó ezt fogom hallgatni egy darabig ^^).
Bekerült a clannad és az air mellé a polcra… 🙂
“…történet meglepően helyén van (nem erre számítottam a leírásod alapján)”
Igazából nem akartam annyira részletes leírást adni róla, csak egy kis ízelítőt, de örülök, hogy tetszett. ^^
Kevésszer volt olyan pillanat, amikor hirtelen tudatosult bennem “úristen! jézusúristen ezek meg fognak halni! ezek mennyire meg fognak halni!”. Amikor a székemet két kézzel kaparom hogy nekik végük. És aztán mégsem, mert jön a csattanó. Hihetetlen élmény volt ez a film ^^