Serial Experiments Lain

lain.jpg

Asszem ehhez az animéhez újra kell értelmezni a “lelkileg megterhelő” és az elvont” fogalmakat… @_@. Ez Szintén egy nagyon összetett, és művészi anime, ami elvontságában is egyedülálló, és nagyon fontos témákat feszeget. Nekem csak az nem tetszett benne, hogy nagyon mélyen bele kellett merülni az értelemzésébe (amit kétlek, hogy teljesen sikerült is), ezért egy ideig megint nem lehetett hozzám szólni:D.

Az egész anime mondanivalója úgy érzem több szálon futott, nem lehet egyszerűen egy lényegi értelmet mögé látni. Először is egy erős társadalomkirtika fogalmazódott meg benne: leginkább a számítógéphasználatban elkorcsusult társadalmat támadja, méghozzá elég erőteljes módon. Az embereket a drótok és a technika világában ábrázolja, amik összekötik őket, de ezek csak az igazi kapcsolatok imitációi. Másrészről az egész emberi lét értelmét teszi kérdésessé, amit szembeállít az isteni örökkévalósággal, és hatalommal. Ebben fontos szerepet játszanak az emlékek, ami az magát az emberi létet igazolják: “What isn’t remembered, never happened”. Vagyis az ember az emlékek teszik élővé, vagyis élőbbé, mint Istent.

A technika fejlődésével az egész emberi társadalom fejlődését veszi célba. Két világot állít fel egymással szemben: a való világot az élő, és érző emberekkel, míg a másik világ a hálózaton belül létezik, ahol az ember már test nélkül élhet tovább. Ezzel pedig egy erőteljes jövőképet tesz elénk: talán ez lehet az emberiség következő lépcsőfoka? A hálózaton belül az emberi tudat képes bárhol jelen lenni, a test csak akadály a teljes szabadsága eléréséhez. Az a tény pedig, hogy képesek vagyunk mindenütt ott lenni, és figyelni, szinte isteni szintre emel minket. Az ember a fejlődés során mindig egy magasabb szintre törekszik, és a jelen technika mellett, már az isteni lét elérése a cél. Ez a mű számomra valahol az isteni létre törekvő emberek groteszk kritikája.

bscap029.jpgbscap035.jpgbscap032.jpgbscap027.jpg

Lain és Arisu barátságával pedig a hálózaton kialakult kapcsolatokat kritizálják. Ez is egy erős szembeállítása a létező, és igazi, illetve a mű kapcsolatoknak, amik csak felszíni megelégedést okoznak, de igazi érzelmeket csak a való világban lehet találni.

A filozófiai gondolatmenete pedig tényleg egyedülálló. Az egész érvek és ellenérvek halmaza, és ezáltal teljes szabadságot nyújt a nézőnek az értelmezéshez, illetve az állásfoglaláshoz. Mondjuk ez csak az emberi létre terjed ki, mivel a társadalomkritika elég egyoldalú.

bscap028.jpgbscap033.jpgbscap030.jpgbscap034.jpg

A grafika pedig magárért beszél: erős kontraszttal dolgozik, amivel végül is kiemeli a világ teljes ürességét.

Ez az ismertető elég komolyra sikerült, ahogy anno a Haibane is, de ez pont egy olyan mű, amit máshogy egyszerűen nem tudok kommentálni. Muszáj komolyan elgondolkodni rajta, mert tényleg szembeötlő problémákat feszeget, legalábbis az én értelmezésem szerint.

2 hozzászólás

  1. Lain-ről mindig ez az idézet jut eszembe:
    “Talán egy hajszál – annál szégyenebb, –
    Mi korlátozza büszke lelkemet.
    Nézd, ugranám, és testem visszahull,
    Szemem, fülem lemond szolgálatáról,
    Ha a távolnak kémlem titkait;
    S ha képzetem magasb körökbe von,
    Az éhség kényszerít, hunyászkodottan
    Leszállni ismét a tiprott anyaghoz.”
    /Madách – Az Ember Tragédiája/

    Igazából a Lain tényleg valamilyen szinten az isteni létre törekvők kritikája, de megnyugtathat minket a tudat, hogy ez soha senki nem fogja elérni, főleg nem úgy, mint ebben a műben. Hiszen akármennyire is fejlett a technika, ez még mindig nem ér el mindenkihez. Így nincs szükség egy olyan Istenre, aki csak azon keresztül tudná terjeszteni a tanait. Ráadásul a világban most úgyis sokan kezdtek tudomány és technika ellenes mozgalmakat, úgyhogy az ilyesmi elérésétől még nagyon távol vagyunk.
    Emberi kapcsolatok területén nekem még mindig az a véleményem, hogy az arany középútra kell törekedni. Hiszen nem csak a netes világon belül vannak felületes kapcsolatok, bár ott sokkal könnyebben kialakíthatók. Az ember sajnos hozzászokik az ilyesmihez, és megtanulja felismerni az ilyesmit. Addig nincs gond, amíg képes mélyebb kapcsolatokat is kialakítani.
    Az emlékekről, illetve azok hiányáról szóló rész már sokkal komplexebb. Nem fejtem ki itt az egész érvelésemet ezzel kapcsolatban, mert milyen lenne, hogy a komment kétszer annyi, mint a bejegyzés^^’ Csak annyit mondok, hogy van, amivel egyetértek, de a többségével azért nem.
    Összességében a mű szerintem mindazoknak, akik megértik legalább egy töredékét, képes mély depressziót okozni, de ez az a fajta depresszió, amit én pozitívnak ítélek meg, mert intenzív gondolkodást eredményez, és a végén valahogy megváltozik kicsit az ember. Kitartás, te is túlteszed magad majd rajta ^^

  2. Köszi a szép hosszú kommentet:)!

    Örültem neki, és azért ha van mondanivalód nyugodtan lehet hosszabb a bejegyzésemnél! Először is azért, mert az emlékekről szóló részt még emésztem, és ezért majd később kiegészítem vele ezt a beírást, és szívesen meghallgatnám, hogy neked mi a véleményed róla.

    Egyébként én azt nem írtam, hogy el fogjuk érni ezt a technikai fejlődést, amit itt bemutatnak, csak azt, hogy az ember erre törekszik, (vagyis ez is csak egy lehetséges jövőkép) és hogy ez nagyon jól kivitekezett kritika, amivel teljesen tudok azonosulni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: