Metropolis

metropolis1.jpg

Ezzel az animével kapcsolatban nagyon megoszlanak a vélemények: sokan egyáltalán nem nézik végig, talán a kevésbé megnyerő karakterdizájn miatt, és pontosan itt követik el a hibát, mivel ennél a történetnél engem a vége fogott meg leginkább. Ezt a filmet igazából nagyon régen láttam még az hbo-n, és mondhatjuk, hogy az első anime-élményeim közé tartozik. Talán nem a legjobb japán alkotások egyike, mégis maga a végkifejlet, az egész történet, és a hozzá kapcsolódó zene egyszerűen gyönyörűen megadták a kellő drámai hangulatot, amitől nem hiába maradt meg a film az emlékeimben.

Igazából az egész történetet csak homályosan tudtam felidézni, a film címére sem emlékeztem, egyedül a vége maradt meg bennem, és az a mondat, amit nem tudtam kiverni a fejemből: “Ki-va-gyok?”. Ezek után muzsáj volt újra rákeresnem, és megint megnéznem ezt az alkotást, ami újra belemászott a fejembe.
A történet azzal kezdődik, hogy egy magándetektív, Shunsaku Ban, az unokaöccsével, Kenichivel, megérkezik egy olyan városba, ahol minden munkát már robotok végeznek. Az a feladatuk, hogy elkapjanak egy tudóst, Dr. Laughtont, aki a város irányítójának, Duke Red-nek dolgozik. A tudós egy nagyon fejlett androidot, vagyis mesterséges embert készített a hercegnek, akit Timának hívnak. Duke fia azonban féltékeny lesz a lányra, és ezért megpróbálja megsemmisíteni őt. A történtek után Kenichi talál rá Timára, aki nem emlékszik semmire, és együttlétük alatt pedig a fiú egyre közelebb kerül a lányhoz.

normal_metropolis_002.jpg

Igazából ennek a történetnek a vége az, ami egy erőteljes drámai hatást hordoz magában, és ahogy a japánoknál lenni szokott, ebben az alkotásban sem kapunk egyértelmű választ, hanem mindnekinek magának kell helyretennie, vagyis átgondolnia a történet modnanivalóját. Azonban a cselekmény nem lett volna annyira hatásos a szívszorító zenei aláfetsés nélkül, ami még erőteljesebbé tette a végkifejlet.

Egyedül a karakterdizájn az, amivel nehezen lehet kibékülni, de a történetet, és az ismételt végét tekintve:) ez az anime tényleg jól kidolgozott, épp ezért szerintem mindenkinek meg kell próbálkoznia vele, mert nagyon megéri.

2 hozzászólás

  1. Nekem is az egyik első anime-élményem a Metropolis. Csak osztani tudom a véleményedet. Nekem a karakterdizájnnal istenigazából nincs problémám, leszámítva Duke Red arcbőrét, ám kiemelve Tima szemeit. Amikor Tima felírja mindenhova, hogy Kenichi… A “Ki-va-gyok?/Who-am-I”? kérdés… a zene, miközben szakad a kötél… és a legvége, a romok közt… A mai napig emlékszema legkedvencebb jelenetemre (mely természetesen a legeslegvége), pedig már jó régen, hogy láttam.

  2. WOW, jól eldugtad ezt a postot.😀
    Nekem az egyik kedvenc animém. Én is az HBO-n láttam először, de azóta már sokszor megnéztem.

    A történet szerintem jó, de így a 21. században már nem egy világmegváltás. Persze amikor a manga készült, akkor azért más volt a helyzet.
    A karakterdesign a szívem csücske. Imádom Tezuka stílusát. (Nálam itt bukott el a Black Jack movie…)
    És a zene az egész film kulcsa. Nem érdekel, hogy mások mit mondanak, szerintem zseniálisan illik a filmhez. Egy retro hangulatot kölcsönöz, és szerintem a Metropolis ettől lesz igazán egyedi.

    Imádom! *_*

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: