Simoun

simouncast.jpg

Ez az anime teljesen megfogott, egyszerűen gyönyörű: a történet, a karakterek, a grafika… nincs olyan, amit ne imádnék benne! A sorozat képivilága csodálatos, ahogy az egy 2006-os animétől elvárható, a történet egyedülálló és a 26 rész során nem várt fordulatokban bontakozik ki, ráadásul a szereplők jelleme is remekül felépített.
A történetet megpróbálom röviden felvázolni: Simulacrum egy fejlett technológiával rendelkező ország, ezért háborúban áll a szomszédos birodalmakkal, akik ezt a technikát meg akarják szerezni tőlük, vagyis a simounokat, mivel ők az elmaradott gépeikkel már teljesen beszennyezték a környezetüket. A simounok egyfajta repülőgépek, amiket az ország papnői, a sybillák arra használnak, hogy az istenüknek imádkozzanak vele azzal, hogy úgynevezett Ri-maajonokat rajzolnak az égre. Csakis ezek a papnők képesek az égbe emelni a simounokat, aminek a működéséhez mindig két sybilla szükséges: felszállás előtt a sybillák mindig megcsókolják egymást, majd a két pilótafülke között lévő zöld gömböt, ami végül beíndítja ezt a repülő szerkezetet.(szóval itt aztán van yuri rendesen:D) No igen… ha belegondolok a csók tényleg sok mindent képes beindítani:D. Egyébként ebben az országban mindenki nőnek születik, és csakis a 17. születésnapjuk után dönthetnek úgy, hogy elmennek a Springbe, ahol megválaszthatják a saját nemüket.

Az anime az ország legeredményesebb sybilláinak, a Choir tempest tagjainak az egymáshoz való kapcsolatát, múltját, és érzéseit mutatja be. Megismerkedhetünk a szereplők vágyaival és félelemeivel, illetve ezeknek az érzéseknek az alakulásával a 26 rész során. Ez egy gyönyörű történet hitről, szerelemről, de leginkább a felnőtté válásról, az újtól való félelemtől. A sorozat egyszerűen csodálatosan vászonra viszi azt az érzést, ami minden emberben sokszor megfogalmazódik: bárcsak ne kéne felnőni, és örökre fiatalok maradhatnánk. A történet vége pedig szerintem elmondhatatlanul gyönyörű!(spoiler) Ahogy ott táncolnak a hajó roncsainak a fedélzetén, ahol az egész csapat az élete legszebb éveit töltötte, s a táncukra a terem egyszerűen újjászületik, olyan érzést kellt, mintha a letűnt múltban ők lennének az egyetlen örökkévalók! A roncs hajót, mint a múlandóság megtestesítőjét, ezzel a módszerrel gyönyörűen szembeállították a táncoló párral, vagyis az el nem múló fiatalsággal. (de őket akár A szerelmként is lehet értelmezni, mint örökévaló érzés)

simoun4.jpg

Ez az anime egyszerűen minden téren valami csodálatosat alkot, mind a mondanivaló, mind a kivitelezés szempontjából, az openingjébe pedig bele lehet szeretni! A Simoun ezért is az egyik kedvenc animémmé lépett elő, vagyis mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze meg, mert biztos nem fog csalódni!

4 hozzászólás

  1. Örülök, hogy tetszett, én is imádom. Valahányszor szóba kerül, vagy csak belebotlok neten, mindíg kedvem támad újra megnézni😀

    Oh, és üdv az animék világában, meg persze a WordPressen is🙂

  2. Köszi!:)
    Még eddig kevés animéhez volt szerencsém, szóval… elég kezdő vagyok, de imádom őket! Már nem is emlékszem miylen volt ezelőtt:D

  3. Egyébként én az egész animét kb 2szer láttam, viszont az utolsó részt vagy 20szor! A végén az a tánc, és hozzá az a zene…o_O… Imádom!!:D (de ez aleírásból is látszik:)

    Ja… és persze, hogy nem tudom kiírni, mivel az egész mkv-ban van meg és naná, hogy nincs átkonvertáló cuccom (hüpp). No de nem baj, akkor a sorozat fennmarad a képen forever.:D

  4. Nekem a 20. rész a kedvencem. Gyönyörű az a jelenet, amikor Mamina fekszik azon a virágos mezőn.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: